ÜNNEPRONTÓK LETTÜNK

Sima ügy lett a vége, még simább, mint a játék képe alapján gondoltuk volna. Sundin mester emlékünnepségébe kicsit belerondítottunk, de szerintem ezért nem haragszik meg a nagy 13-as. Nekünk minden sikerült, még a hazai oldalon semmi sem akart bemenni. Ehhez persze kellett a szerencse mellett a kiváló védekezés és Price bravúrjai is. Elöl szinte minden épkézláb helyzetünk gólt ért, ez egy ilyen este volt. Kapaszkodunk.

"TOWARD THE END OF THE GAME, IT WAS ALL ABOUT SAVING THE SHUTOUT FOR CAREY. THE GUYS WERE BLOCKING SHOTS OUT THERE TO MAKE SURE IT HAPPENED"

( Randy Cunneyworth Carey Price negyedik shutoutjáról.)

A szokásos sérültjeinken kívül Weber és Moen is kimaradt. Előbbinél ismerjük a sérülését, de Moennél nem hallottam semmit. talán egy trade miatt??? Másik oldalon 7,5 millió ült a lelátón (Komisarek és Armstrong), ráadásul mindketten alkapitányok. Furcsa. Nálunk Palushaj végre beállhatott, de Moen hiánya miatt megint csak 11 csatárt számlálhattunk. Ezúttal Rene Bourque volt az ingázó két sor között. Sundin megható búcsúztatása után indult útjára a korong.

Az elején kis szerencsével tudtuk csak féken tartani a hazai támadásokat. Az első tíz perc finoman szólva sem rólunk szólt, bár lehet, hogy ez a haditerv része volt. A harmad második felében már ki-ki törtünk a saját területünkről, néhányszor veszélyesek is tudtunk lenni. Például Bourque, aki vezetést is szerezhetett volna. Ott volt még Cole támadása kettő az egyben, de még nem volt pontos.
A másodikban aztán beindult a bolt, sorra jöttek a góljaink, míg az addig domináns Leafs csak pislogott. Emberhátrány után indultunk, Gill ügyesen lekötött egy bekket, míg Cole (20) lőtávolba nem csavargott és köténygóllal vezetést nem szerzett. Alig egy perccel később Darche lopott korongot Schenntől, majd Plekanec a másik oldalon érkező Bourque-hoz (16) játszott, aki kapásból növelte az előnyünket. Gyorsak voltunk, sokat korcsolyáztunk, nem igazán tudtak követni a védők. Hátul Price mindent fog, elöl Bourque fonák emelése pattan ki a vasról. A vége felé emberelőnyben is betaláltunk. Subban lecsorgó pakkjára először Max Pacioretty (23) csapott le, lövése pedig a rossz napot kifogó Reimer keze alatt becsorgott. A negyediket Eller (12) varázsolta be. Előbb átcselezte magát Phaneufön, majd a kapu eszén is túljárva emelet a kapuba. Kiütés, alig húsz perc alatt, és elég volt hozzá csupán 15 lövés is.
Az utolsó harmadban a kegyelemdöfést Mathieu Darche (4) szólója hozta, amikor felavatta a frissen beállt Gustavssont. Price indította az akciót, Plekanec adta a csodapasszt a kiugráshoz. PK-ban is veszélyesek tudtunk maradni, míg a Toronto semmit nem tudott kezdeni a lehetőségeivel. Bár a végén szerencse kellett a hibátlanság megvédéséhez, teljesen jogos győzelmet arattunk. A két kapuvas és a rengeteg hazai lövés ellenére mi ki tudtuk használni szinte minden adódó lehetőségünket.

18 lövéssel nem mi szoktunk győzni, inkább a vereségek jellemzőek ebben a kategóriában. Most ez sikerült, az öt szerzett góllal pedig nullára állítottuk a gólkülönbségünket. Ha erre játszanák a hokit, azaz ez számítani a tabellán sokkal rózsásabb kép tárulhatna elénk. Mosta hatodikak lennénk, biztos PO-helyen állva. Azonban nincs így, tehát marad a 11. hely, ráadásul ha a mögöttünk állók hoznák a le nem játszott meccseiket, ez csupán a Carolina ellen lenne elég. Nem baj, van még időnk bármire. Nem fogunk direkt az utolsó helyre törekedni, de a rájátszás elérése nagyjából a lehetetlennel lenne egyenlő.
Négy siker zsinórban, november eleje óta nem volt ilyen a Canadiens-nél. A Toronto hazai nulla gólon tartása sem mostanában volt, 2003. októberig kell visszakeresni, amikor Theodore nullázott. Azért nem kell elszállni, inkább ez volt a kivételes eset, mint a vereségek. Sajnos.
A PP-nk kezd formát ölteni? Talán. A négy siker alkalmával háromszor is tudtunk létszámfölényben gól lőni. Ezzel már nem vagyunk utolsók ezen a listán, viszont a kivédekezésin tovább erősítettük az első helyünket. Szép-szép, csak így tovább. A győzelmet a gólszerzők mellett elsősorban a magabiztos és mázlis kapusteljesítmény számlájára írom. Carey Price a héten már második hibátlanságán van túl, és egy egész alatti a kapott gólátlaga a győzelmi sor alatt. A 16. SO-ja alkalmából még pontot is jegyzett, ami idén már a második volt és nyolcadik a pályafutása alatt. Sokat köszönhet a védelemnek is, akik eddig legtöbbször nem tudták kellően segíteni. Most 21 blokkal védték, amiből Gorges és Campoli is ötöt-ötöt vállalt magára. A keménységben is királyság volt, 36 ütközés volt, csak a bunyó maradt el, habár Brown és Subban nagyon közel állt hozzá. Jemelin ismét kilencszer kent föl a kékeket, nagyon belelendült az újonc orosz. A meccs elején fölényesen hoztuk el a bedobásokat, amit a végére azért kiegyenlítettek.
Elöl a szokásos zseniális Pacioretty-DD-Cole trió mellett mások is mutogattak végre valamit. Erik már ötödik 20 gólos szezonjához érkezett, MaxPac pedig akár 30 fölé is eljuthat még az idén. A fiatalok is elég jól játszottak, Eller még gólt is szerzett. Bourque egyre jobban beilleszkedik, van még benne tartalék.

Jövő hét húzós lesz, összesen négyszer lesz jelenésünk, de legalább háromszor otthon. Elsőkét hétfőn a "legnagyobb" draft-ellenfelünk, a Carolina Hurricanes (20-25-11) és Kirk Muller látogat a Bellbe. Mostanában ők sem olyan katasztrofálisak, utolsó négy meccsükön hat pontot hoztak el. Legutóbb Denverben maradtak alul 3:4-es hosszabbítás után. Eric Staal lassan megint csapata kapitánya lesz és a sokak által megkörnyékezett Tuomo Ruutu is sokat tesz hozzá a teljesítményhez. Persze, Cam Ward is régi formájához közelít, így nem kapnak annyi gólt sem.
Idén kétszer már legyőztük őket. Idegenben csupán hosszabbítás után, míg otthon sima 4:0-val küldtük őket útjukra. Most kellene mindkét egység, ha még továbbra is a PO-t célozzuk meg elsődleges célként.