Tisztelt és nagyra becsült menedzserünk az elmúlt hetet állandó főként azzal töltötte, hogy idegen városok között repdesett, mint egy megkergült vándormadár. Volt ő Newarkban (NJD), New Yorkban, Nashville-ben, a hétvégét pedig Kaliforniában töltötte (Anaheim és Los Angeles). Mi volt ennek a körútnak a célja. Nem hinném, hogy a kikapcsolódás, a pihenés, sokkal inkább kemény előkészítő feladatokat látott el. veszünk vagy eladunk a közelgő cserestop előtt? szerintem egyértelműen az utóbbi, de ki tudja, mi kavarog egy GM agyában. Lassan fény derül mindenre, asztalra kerülnek a kártyalapok. Üzlet.
Szerintem egyértelmű a válasz annak ellenére is, hogy felreppent néhány ellenkező történésről szóló pletyka is. A Montreal ezen a télen kérem bizony kiárusító, eladó lesz a piacon! Ezt is megéltük, hogy nem mi rohangálunk mások után, ellenkezőleg, hozzánk jönnek majd egy-két „finomabb falatért”.
Kik lehetnek a potenciális jelöltek, kiktől mondhatunk le többé-kevésbé fájó szívvel. Elsősorban persze a korlátlan szabadügynököket (UFA) kell megnéznünk, hiszen ők a nyáron már szabadon aláírathatóak lennének. Ilyen elöl például Travis Moen, Andrej Kaszcicin vagy Mathieu Darche. Utóbbit én elfelejteném, rajtunk kívül nem kell ő már senkinek. Az első kettőért azonban jelentkezhetnek kérők. Moen nagyon hasznos védekező szélső, aki ebben a szezonban gólgyártásban is korábbi önmaga fölé nőtt már. AK egy igazi gólvágó (lehetne), de ezt a képességét eddig nálunk csak elvétve csillogtatta. Egy másik társaság, egy új klub talán felrázná, kibillentené eddig tunyaságából, és igazi sztárrá emelni. Erre nálunk kevés esélyt látok már, pedig meg van benne ehhez a tehetség. 
Védelemben is találunk olyan neveket, akire nyáron nem nagy valószínűséggel fogunk már igényt tartani. Ott van például az ősszel sérülések miatt leszerződtetett Chris Campoli, aki talán visszatérhet (pletyka) egykori Chicagójába. Szintén elmúlóban vannak Hal Gill montréali napjai is. A nagy termetű, rutinos bekk több PO-ba igyekvő csapat kapu előtti gondjait tudná orvosolni. A stay-at-home-típusú játékos különösen emberhátrányban lehet rendkívül hasznos. Visszatérhet például Pittsburgh-be, ahol pár éve még kupát lengethetett. Jelenlegi fizetése sem olyan vészes, azt a rongyos 2,25 milliót sokan megengedhetik maguknak tapasztalatáért cserébe.
Olyan nevek eltávozásában, mint például Gomez, Gionta, vagy Tomas Kaberle, ne nagyon reménykedjünk, mert nekik drága, és sokéves szerződésük van, másrészt pedig nem teljesítenek úgy, hogy érdemes legyen értük ezt a nagy pénz bevállalni.
Mi van akkor, ha mégis hozunk valakit? Kétlem, de mi van akkor? Egy részt nem áll rendelkezésünkre a szükséges pénzügyi keret (értsd cap hit). Az a nyavalyás 2 millió semmire sem elég, nem hogy egy értelmes emberért. Sugdoshatják itt az anaheimi vagy devils-es neveket, én az ilyen hangokon csak mosolyogni tudok, nem veszem hitelesnek őket. Nekünk a csapatépítés, a nehezékektől való minél gyorsabb megszabadulás a fő feladatunk, amibe magas fizetésű sztárok idecsábítása jelenleg nem fér bele. Talán majd nyáron, vagy a következő év után, de ezek előtt a saját fiataljaink megtartásáé lesz a prioritás. Price, Subban, Eller, vagy Jemelin mind korlátozott szabadügynökké (RFA) válik júliustól, akikre még nagy szükségünk lehet.
