SZOKÁSOS VERESÉG AZ ÉV VÉGÉRE IS
"WE'RE STILL CREATING CHEMISTRY. WE DID A LOT OF GOOD THINGS AND WE'LL GET BETTER. WE HAVE GUYS WHO ARE MAKING NEW ALLIANCES ON THE LINES AND THAT'S VERY..."
(Randy Cunneyworth a támadósorok variálásáról.)
Megint nem sikerült, de valahogy már nem is nagyon tud felkavarni a dolog. Vereség? Na és. Láttunk már ilyet, és még fogunk is sajnos az elkövetkezendő időszakban. Jó úton haladunk az előkelő draftpozíció megcsípése felé, de ez sem domb fel igazán. Annak ellenére, hogy vannak biztató jelek, a végén megint mi maradtunk alul. A harmadik harmad már megint, mint oly sokszor az ősszel, hozta el a bukásunkat. Képtelenek vagyunk hátrányból felállni, vagy legalább pontot menteni. A hosszú túra után most a hazai közönség, és remélhetően, több siker élmény vár ránk.
Már két hete nem játszott otthon a csapat, ez volt a hatodik idegenbeli meccs. Nem szokatlan, sőt, ebben az időszakban ez nálunk a szokásos évek óta. A floridai vendégjáték is rutinszerű szilveszterkor, az itt nyaraló québeciek legnagyobb örömére. A Tampa elleni sorokhoz képest is csupán Leblanc kimaradása volt szokatlan. Szerintem inkább egészségügyi, mintsem taktikai oka lehet a mellőzésének. Helyére Yannick Weber csúszott be, aki lassan teljesen a perifériára szorul. Negyedik sorban, minimális jégidővel nem okozhat galibát. Centereket is mozgattuk, Desharnais helyére Plekanec került kevesebb jégidővel. Blunden felnyomulhatott a harmadik trióba, míg Eller Moenékhez csatlakozhatott. Kapunkat megint Price védte, de szerintem kaphatott volna egy kis év végi pihenőt ebben a nagy pörgésben. Panthers-nél az a Theodore állt a ketrec elé, aki korábban minket boldogított, és ellenünk eddig ötször szerepelhetett.
Okosan kezdtünk, semmi kapkodás. Hagytuk, hogy a Cicák kezdeményezzenek, de résen voltunk, ha jó kontratámadás adódott. Így volt ez akkor is, amikor Cammalleri nyomulhatott kettő az egyben. A vezetést is egy ilyen ellentámadás végén szereztünk meg. Hárman indultak és Travis Moen (9) volt a befejező ember. Hátrányban is kiválóan játszottunk, az első alkalommal még lövést sem engedélyeztünk a hazaiaknak. Igaz, hogy tíz percig lövésünk sem volt, de a Panthers sem volt túl veszélyes és nálunk volt az előny. Az első harmad végére kissé felpaprikázódott a hangulat, Subban például rövid három perc alatt hatpercnyi büntetést gyűjtött be.
Sajnos a második felvonás elején leadtuk a fórt, amikor Tomas Fleischmann emberelőnyben egalizált. Talán nem kellett volna annyira behátrálni előtte, akkor nem tudott volna ilyen kedvező szögből tüzelni. Nem sokkal később le kellett cserélni szerencsétlen Theot, mert saját játékosa (Kulikov) lábsérülést szenvedett. Jött tehát Clemmensen, akit előző este le kellett rántani a Rags ellen. Próbáltunk nagyobb nyomást gyakorolni rájuk, de néhány nehéz percet leszámítva simán megoldották azt. Aztán ott voltak a sérülések is. Előbb Cammallerinek kellett megnézetnie magát, majd Eller is felkereste az öltözőt. Szerencsére mindketten visszatérhettek, de amennyi sérültünk van, ilyenkor duplán felrezzen az ember.
Rosszul, nagyon rosszul kezdtük az utolsó húsz percet. Shawn Matthias vágott egyet Subban mellett, amit még Price is elnézett egy kicsikét. Innen már nem volt visszaút, érezni lehetett, hogy hiába van még vissza majd egy teljes játékrész, nem leszünk képesek fordítani. Végén időkérés, kapuslehozatal – és újabb bekapott gól Fleischmann-tól. Volt még azonban vissza 40 másodperc, amit Erik Cole (16) közelről ki is tudott használni a már ünneplő Florida kárára. Ennél többre azonban nem futotta, így szezonbeli 18. zakónkkal kellett búcsúztatni az óévet.
Amikor Martin alatt, rossz játékkal is hoztunk néhány meccset, sziszegtünk, hogy bárcsak mást játszanánk. Most hiába játszunk tényleg jobban, nem jönnek az eredmények. Kevés gólt lövünk továbbra is, és hátul persze a megszokott gondjaink vannak. A Cunneyworth-éra alatt csupán egy sikert tudunk felmutatni az Anderson-betlis Ottawa ellen.
18 millióny értékű játékosunk sérült. Csupán a Pittsburgh és a Winnipeg játékosai hagytak ki több meccset, mint a mi betegeink. nem szoktam általában erre fogni a kudarcokat, de ennek is lehet köze hozzá. Cammy veszélyes volt megint, Jemelin hozta a csonttörő ütközéseit (5), Diaz is egyre jobb, de ez is kevés. Hiába van egy Erik Cole, aki megint briliáns volt. Gólja mellett öt lövés és öt ütközés is a neve mellé került. Blunden felhozása egy sorral feljebb is okos húzás volt, 13:37-es jégideje idén a legtöbb volt tőle. Travis Moen kilencedik gólját ünnepelhette, ennél többet (11) csak az Anaheim bajnokcsapatában ért el.
Szóval, ha egyénileg lebontjuk a csapatot, találhatunk kiemelkedő teljesítményeket, csak, mint csapat nem akar sikerülni semmi. Nem tudom, mi kellene ide, talán egy átfogó cserebere, de én inkább már a nyárra gondolok, és az akkor már kötelező átalakításokra.
Az utolsó héten mindössze két pontra volt jó az alakulat, így már csupán a 13. helyen állunk a keleti tabellán. A szenzációs keddi ottawai siker után Floridában nem jött ki a lépés. Már csupán az Islanders és a Carolina szerénykedik mögöttünk 3-3 ponttal lemaradva. Következik szerdán a Winnipeg (19-14-5), akik hármas sikerszériát pakoltak össze így a 2011 végére. Legutóbb a Torontót verték meg 3:2-re és szorosan tapadnak a csoportelső Floridára. December 22-én már egyszer megruháztak minket idegenben 4:0-ra, így most is fel kell majd kötni az alsónkat, ha pontot akarunk szerezni tőlük.
Dustin Byfuglien sérülése még segíthet nekünk, de még akkor is ott van az Evander Kane-Andrew Ladd-Blake Wheeler trió, akik alaposan beindultak az utóbbi időben. Ráadásul a kapuban is rendben vannak, ha nincs Pavelec, ott van még Mason. Mindketten remekelnek, így nagyon rendbe kell rakni a támadásainkat, ha gólokkal akarjuk letaszítani őket az év első összecsapásán.
