CUNNEYWORTH-NEK MEG VAN AZ ELSŐ
"I THINK RELIEF IS ONE WORD, BUT OBVIOUSLY WE'RE PLEASED. WE EXPECTED IT SOONER, BUT GOING FORWARD WE WANT IT TO HAPPEN MORE OFTEN. IT'S NO SECRET: WE HAD IT IN..."
(Cunneyworth az első győzelem után.)
Sikerült végre, szerencsétlen Cunney is letudhatta az első NHL-es győzelmét mint főedző. Amíg a Sens támadott, mi lövöldöztük a gólokat. Anderson ma nem volt valami félelmetes, míg Price minden olyat fogott, amit lehetett. Néhány, az utóbbi időben béna ágra keveredett emberünk újra régi önmagát idézte. A hat lőtt gól ellenére azért még korai lenne a fellélegzés, mert ezt inkább a szerencse oldalára lehet felírni, mintsem a csapat játékához. Nem baj, arra is szükség van a pontokhoz, csak legyen mellette végre igazi játék és sikeres taktika is.
Subban letöltötte a csapaton belüli, nem hivatalos "eltiltását". Hogy ne okozzon akkor a gondot, amikor korongot veszít, maga mellé kapta Gorges-t. Visszatérésével Campolinak nem maradt hely, no, meg persze Webernek, de ezt lassan már megszokhattuk. Sorokban is volt egy kis varia. DD-t kicserélték Ellerre, míg az előbbi centerezhetett Cammalleri-Leblanc duónak. Aztán, Plekanec mellé felkerült Moen is. Védelemben a Gill-Jemelin és a Kaberle-Diaz párosítás volt új. Edzőbá' egyébként 1994 és 98 között a hazaiaknál tolta az ipart, összesen 276 meccsen szolgálta Ottawát, méghozzá csapatkapitányként.
A meccs a szokásos elalvós, „nem tudom még hol vagyok" góllal kezdődött. Kapunk előtt Zack Smith kotorászta be a pakkot Gill mellett a kapunkba. Plekanec kiállítása után nekünk kellett először hátrányban védekezni is, de ebből most jól jöhettünk ki. Lars Eller (4) a hatodik percben lopott korongot és meg sem állt a hazai kapuig. Egyébként ez volt az első lövésünk és később sem szakadtunk meg ebben a harmadban a lövésektől. Egyébként ügyes volt a dán srác, mert végig a nyakán lógott Karlsson. Nagyot néztem, amikor Pacioretty leállt bunyózni Lee-vel, ami persze messze nem hozott boksz-értékű összecsapást. Azért nem kis bátorság kell egy nem túl régi nyaksérülés után verekedésbe keveredni. A harmad felénél Plekanec (8) pöckölte be Diaz kipattanóját. Ez volt pontosan a harmadik kapura lövésünk, tehát 66%-kal toltuk eddig a gólokat. Pár perccel később még Cammalleri (7) is megrázta végre magát, neki Leblanc készítette elő a gólörömöt. Ekkor jártunk 3/5-ös gól/lövés mutatónál. Ha Cole lövése is gól lett volna, akkor lett volna csak furcsa a meccs alakulása. Míg mi öt lehetőségből tudtunk kiválóan gazdálkodni, addig a másik oldalon 13 lehetőség is csak egy gólra volt elegendő.
A második felvonásra azért már mi is jobban teszteltük a kapusokat. Louis Leblanc (2) egy ellentámadás végén vetett véget Anderson szenvedéseinek, akinek a helyét tavalyi kapusunk, Alex Auld vette át. Újabb létszámfölényes akciót tudtunk góllal lezárni, amikor Erik Cole kiváló passzát P.K. Subban (3) verte be az új kapusnak. Spezza azért csökkentette a lassan behozhatatlanná dagadó vendégelőnyt, de ez sem segített. Hiába lőtték szét a kapunkat, Carey Price minden foghatót levédett.
Az utolsó harmadban is jól játszottunk a támadó harmadban, hála elsősorban Cole játékának. Pacioretty is betalálhatott volna, de ekkor mákunk már nem volt. A végére azért Erik (14) is megérdemelt egy gólt, kettős előnybe a kapu torkában volt elég ügyes a hatodik gólhoz.
Szép ez a hat lőtt gól és a Sens idegenbeli legyőzése, de én nem vagyok azért annyira elalélva ettől a meccstől. Szerencsénk volt egy jó adag. Elöl szinte minden bement, Anderson és Auld nem még a karácsonyi kosztot emészthette. Kellett továbbá az öt két pontos csatárteljesítmény is. Cole szokásos csapatvezéri formáját hozta, kicsit kevesebb keménységgel, de annál több veszéllyel. Cammy és Pleky és régi fényében csillogott, de még az idén semmit sem mutató Mathieu Darche is két gólpasszig masírozott. Van ebben a csapatban támadópotenciál, de valahogy nagyon ritkán jön ki a fiúkból.
Rafael Diaz meg sem állt három gólpasszig, amivel első több pontos meccsét zárhatta. A kis svájci egyre jobb lesz, csak nem szabad elvenni tőle a lehetőséget! Jemelin hozta a szokásos ütközős játékát, ahogy Blunden sem volt rossz azzal a három hittel a jégen töltött nyolc perce alatt. Kaberle az utóbbi héten eléggé súlytalan volt, sem PP-ben, sem védekezésben nem volt valami látványos, igaz nagyobb hibát sem követett el. Subban az egy korongeladását megint letudhatta, de legalább lőtt egy gólt is.
Ami az új sorokat illeti, Eller is bevált Cole-ék mellett, de például a Moen-Kaszcicin páros nem győzött meg Plekanec mellett. Leblanc-ék is jók lesznek így, ahogy most láthattuk őket. Egyébként nekem egyáltalán nem hiányzik ebből a csapatból Gomez, és ami szokatlan, még Gionta sem.
A főváros után utunk Floridába vezet, a szokásos szilveszter környéki DK-i túra első állomása Tampa (15-17-3) lesz csütörtökön este. Érdekesség, hogy a Washingtonnal ők az egyetlen keleti csapat, amellyel még nem játszottunk ebben a szezonban. Vendéglátóink két ponttal vannak mögöttünk a táblázaton (13. helyen). A decemberi vereségek után mostanra rendeződni látszik a csapat játéka, bár ott is vannak problémák szép számmal. A legutóbbi Philli elleni győzelem (5:1) áldozata Victor Hedman volt, akit valószínűleg ellenünk nem is vethetnek majd be. Sérült már régóta Matt Gilroy, Scott Jackson és Mattias Ohlund is, és ott van még Nate Thompson is. Marty St. Louis szemsérülése miatt védősisakban kénytelen játszani.
Továbbra is Steven Stamkos a legjobb gól gyárosuk (4), a többin testvériesen osztoszkodtak a többiek. Mostanság már Mathieu Garonban bíznak, az utóbbi öt meccsen ő kezdett Dwayne Rolosonnal szemben. A tavalyi két itteni meccsen egy-egy győzelem és vereség született. Előbb 1:4-es vereség, majd tavasszal 4:2-es sikerrel mehettünk haza. Érdekesség, hogy az előszezonban kétszer is összecsaptunk velük: 0:4 és 5:1. Eléggé szélsőségesen tudunk ellenük játszani. Jövőre már egy csoportban leszünk, akkor már hatszor fogunk egy évben találkozni.
