"WE'VE MADE A LITTLE PROGRESS. THERE'S STILL A LOT OF WORK TO BE DONE, BUT IT'S ENCOURAGING TO HAVE GONE OUT AND PICKED UP SIX OF EIGHT POINTS THIS WEEK."
(Jacques Martin véleménye a fejlődést látva.)
Ez már végre Canadiens-hoki! Mármint az, amit az utóbbi meccseken produkálunk. Néhány kiváló egyéni teljesítmény mellett csapatként is kezdünk formát ölteni. Lehetnénk jobbak is persze, de egyelőre a két pontok begyűjtése a legfontosabb. Vissza kell kapaszkodnunk a vonal fölé, hogy mindenki lelke megnyugodhasson. Azért Martin menesztését én személy szerint nem felejtettem el, és azt hiszem, soha nem is fogom!
Nem volt okunk változtatni a csütörtöki sikeres felálláson, így maradt minden ebben a formában. Darche mini jubileumot ülhetett, hiszen ezen az estén játszhatta 200. NHL-s találkozóját. Korához képest nem oly magas ez a szám, de majd a jövőben javíthat ezen is. Price fáradhatatlan, ismét neki kellett szembenézni Bergeronékkal.
Nálunk helyzetek formájában indult a meccs, míg a másik oldalon a kapuvas játszott főszerepet. Akár Gionta, akár Cole (kétszer is) a mi oldalunkra állíthatta volna vezetést, míg a Price előtt Bergeron veszélyeztetett. Aztán az első emberelőnyünket be is váltottuk. Plekanec húzott középre, majd a kékről bombázott. Sokáig neki adtuk a gólt, de az utólagos visszanézés során kiderült, hogy Gionta (2) is belepiszkált valahogyan. Sokat nem kellett várni az ismétlésre, mert Eller (1) szép lövőcsel után mattolta Raskot. Végére ismét jött a Bruins, Lucic előtt nyílt lehetőség a szépítésre.
A második harmadban sem nagyon változott a játék képe, mindkét oldal előtt nyílt lehetőség a gólszerzésre. Nálunk például Kaszcicin és Eller duója lőhette volna a harmadikat. Kelly is próbálkozott, de neki csak a vas jutott. Cole-lal továbbra sem nagyon bírtak, de nem volt szerencséje a gólszerzéssel. Bergeron kiugrásánál aztán már a szerencse mellett Price is kellett. A harmadik gólunkat is PP-ben lőtök. David Desharnais (2) közelről kotorta be a pakkot, így a 3:0 már megnyugtatónak tűnt. Nem sokáig, mert Eller eladott korongjából Lucic szépíthetett. Pacioretty kiugrásánál Rask, mint egy tank tört ki és sodorta el a korongot.
A harmadikban Gorges vetődve védte az üres kapunkat. Közben Lars Ellernek a sokadik próbálkozása is kimaradt. Végül két gólos előnnyel mentünk az utolsó percnek, így a Boston kapus nélkül támadott. Tyler Seguin eredményes is tudott lenni, de szerencsére Plekanec (4) okos üres kapus találata lezárta a meccset.
Mr. Perry Pearn? Akkor ön a hibás mindenért?! Aligha. Persze mióta elzavartuk az öreget ott van az a három győzelem. Azért nyugodtabb lettem volna, ha Martin takarodott volna el, de sajna ezzel kell együtt élnünk. Kevesebb hiba hátul, jobb helyet-kihasználás - kész is van a siker receptje. Hátul azért Fortuna is fogta a kezünket, amikor Bruins sorra vágta a korongot a vasra. Price is ott volt, és ha ő sem tudott segíteni, még mindig bízhattunk Gorges becsúszásában. Eller végre gólt lőtt, de lőhetett volna még legalább kettőt. Mondjuk azzal is megelégedtem volna, ha nem adja el hátul oly bénán a pakkot, amiből szépített az ellen. Van még mit tanulnia, de ezt eddig is tudtuk. Cole talán végleg a helyes pályára állt, és most már tényleg fogja szállítani a pontokat és a fontos ütközéseket (4 lövés, 5 ütközés). Gionta végre megint ott volt a gól közelében, de egyébként ismét azt a láthatatlanan játékot hozta, mint eddig. Most Pacioretty is követte, talán mégsem olyan jó az a csukló. Cammy ha nem is a gólokat, de legalább a passzokat hozta az estén. Tőle is többet szeretnék még. Moen ismét leállt bunyózni, most Shawn Thorntonnal mért össze nem túl magas boksztudását.
Védelemben az öreg Spacek remekelt, minden lövésbe beletette magát (hétszer), fontos szerepet töltött be hátul. Egyébként Gill, Diaz és Gorges is sokat kúszott-mászott, összességében jól játszottak.
Price harmadik sikerének örülhetett négy nap alatt, így igen esélyes lehet a hét legjobbja címre. A Molson Cup októberi aktuális nekiítélése úgyis csak formalitás lehet.
Most jönnek az ünnepek, lehet marháskodni a Helloweennel, mi meg nem játszunk hat napig. Pont most jön ez a kihagyás, amikor kezdünk csapatra hasonlítani. Ha röviden akarnék fogalmaz, nem szerencsés. Pénteken Ottawában (6-5-0) folytatjuk a felzárkózást. Ellenfelünk éppen előttünk van a csoportban, így duplán fontos győzelem lenne. Nagy formát futnak, már ötször hagyták elé győztesen a játékteret. Ma még játszanak a Torontoval, majd kedden a Bostonnal, így ők játékban maradhatnak velünk szemben.
Jason Spezza (7G + 8A) viszi a prímet a ponttermelésben, de ott van mögötte elég stabilan Milan Michalek (7G + 6A) és a Erik Karlsson (1G + 11A), pedig ő védő. Fontos sérültjük sincsen jelenleg, csupán Regint és Butlert kell nélkülözniük, bár Daniel Alfredsson fejsérülés miatt nem fejezte be a tegnapi meccset.
Tavaly a szokásos hat meccsből négyet nyertünk és 9 ponttal zártunk a csoportrivális ellen. Idén szerintem nehezebb dolgunk lesz, de azért jó lenne idegenben egy sikerrel kezdeni az egymás elleni sorozatunkat. Sőt, talán már Markovval a védelem élén.
