TOVÁBBRA SEM MEGY A FORDÍTÁS
"I ASKED HIM TO TAKE IT EASY ON US, BUT I DIDN'T THINK HE WOULD LISTEN TO ME."
(Gorges O'Byrne-ről, aki csak egy ütközést csinált korábbi csapata ellen.)
Ünnepi portyázásunk első állomásán sem változott az idén már megszokott képlet: ha az ellen vezetéssel zárja valamelyik harmadot, akkor ott nekünk már nem terem babér. Negyven perc után éreztem, sőt tudtam, hogy itt a vége. Ebben a szezonban tizenegyszer álltunk csehül a második felvonás végén és mindegyiket el is buktuk. Ezzel ismét csak kettő pont választ el a Bostontól, akik az év vége előtt átvehetik tőlünk a csoportelsőséget. Szomorú, de tény, hogy mostanság nem vagyunk elég megbízhatóak ahhoz, hogy a mi nevünkkel kezdődjön az Északkeleti divízió!
Csapatunk a csütörtöki győztes felállást követte, azaz ismét Kaszcicin játszott az első sorban. Price már harmincadik alkalommal védhette a kapunkat, keményen foglalkoztatva van a tavalyi szezon után. Meccs előtt a hazaiak köszöntötték Sylvain Lefebvre-t, aki a csapat segédedzője és 1989-től három szezonon át szolgálta a Canadiens-t is. Egyébként is sok száll köti velünk össze az egykori québeci ellenfelet, elég, ha csak felnézünk a mennyezetre, ahol mindkét egyletnél ott függ a legendás 33-as. Martin egyébként 1213. mérkőzésével utolérte a listán Lamarie-t, ezzel a nyolcadik helyen áll már.
Idei leghosszabb portyázásunkat nem kezdtük valami irgalmatlan sebességgel, de nem is ez a mi szokásunk. Az első valamire való lövésünk már a PP-ben született. Cammalleri (12) kényszerítőzött Plekaneccel, majd a visszakapott korongot védhetetlenül vágta a kapuba. Kilenc másodperc is elegendő volt a lehetőség kihasználásához. A szoros harmad végén mi is kipróbálhattuk a PK-s játékot, és majdnem sikerült megint kivédekezni. Csak majdnem, mert hat másodperccel a vége előtt Wilson bombája utat talált Gorges és Moen között a hálóba.
A középső felvonást is létszámfölényben kezdhettük, és jött is a második gólunk. Gomez kipattanó lövését Alexandre Picard (2) kotorta be az üresen hagyott ketrecbe. Megint védelmi hibából egyenlítettek a hazaiak. Kevin Porter csúszott a kapuig Picard kíséretében, és fonákkal verte meg Price-t. Carey ismét megvillantotta tudását, amikor Dupuis ziccerét mentetette bravúrosan. Moen közelről próbálkozott, majd Lapierre állíttatta ki magát a támadó harmadban. Subban rossz passza ismét sokba került! O'Reilly lőtte kapura, a messzire kirepülő korongot pedig Galiardi terelte szerencsésen a kapunkba.
Mivel az eddigi tíz alkalommal buktunk, amikor hátránnyal mentünk az utolsó harmadra, nem sok reményünk volt a fordításra. Kaszcicin egyenlíthetett volna amikor egyedül nézett szembe Andersonnal, de a kapus ügyesen szúrt ki botjával. Másik oldalon Jones tehette volna biztossá a hazai sikert, de az utolsó pillanatig izgalmas maradt a derbi. Végül a kapust is lehúztuk, de nem tudtuk bevenni a hazai várat.
Azt már megszoktam, hogy nem tudunk fordítani, de mostanában már az is bosszanthat, hogy rendre a harmadok legvégén szívunk be gólokat. Kezdődött még Atlantában, majd Detroitban, otthon a Philli ellen és most is így jártunk. Lehet véletlen, de a koncentráció drasztikus visszaesését is jelentheti. Remélhetőleg az előbbi, mert ha a Boston beelőz minket, ott találjuk magunkat a PO-vonal környékén.
Speciális játékunk elöl javulgat, hátul kicsit mintha gyengülnénk. Érdekes volt megfigyelni, hogy Martin mit kezd a meccs végén adódó szituval, azaz az egyenlítési kényszerrel. Pályára tette Darche-t a bedobáshoz, Cammy-t, Gomezt, Giontát és Plekanecet. Nem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk, itt bizony nem volt fenn védő egy szál sem! Kaszcicin sem, aki megint kevés volt a pályán.
Cammalleri hetesre növelte pontszerző sorozatát, ami közel van már a 2008. januári nyolcasához (Calgary-ban). Gomez is hozza magát és már lő is (5). Három mérkőzésen már ötödik pontját hozta össze. Pacioretty feldobhatta, mert szemlátomást mást csinál. A fiatal szélső is pontosan zárt és letett még négy hitet is az asztalra. Ő, aki tavaly még olyan puha volt, mint a vaj! Meglepő volt látni, hogy Lapierre hányszor próbálkozik a góllövéssel. Hatszor kapura és négyszer mellé is lőtt, amivel a legaktívabb lövészünk lett. Pouliotnak nem megy viszont a bottom line-ban bottom line-ban.
Picard-nak megtetszett a "csatárkodás", négy lövést és egy kapu közeli gólt jegyzett. Hátul viszont bizonytalan és olykor hajmeresztően gyenge volt. Subban is hozta önmagát. Gyors cselek, látványos korcsolyázás, de neki is többet kellene törődnie a bekkeléssel is. Price sajnos mostanság "csak" átlagos, ami sokszor kevés nekünk. Hozzászoktunk az emberfeletti teljesítményéhez, amit persze nem lehet 82 meccsen át tartani. Lényeg a lényeg, húzós napok jönnek, amikor mindenkinek a legjobbját kell hoznia a sikerhez.
Ünnep különjáratunk második állomása Dallas (20-10-3) lesz, akik mostanság igen csak jól teszik a dolgukat. Vezetik csoportjukat és csupán a Detroit gyűjtött nálunk több pontot. Sérültjük nincs, a múlt hétvégén két sikert is elkönyvelhettek. Tavaly otthon 5-3-ra győztünk, míg két szezonnal ezelőtt ugyanitt hátrányból fordítva 3-1-es sikerrel térhettünk hazai, majd kirúgtuk Carbonneau-t.
A mostani szárnyalásból fontos szerepet vállal a két kapus, Lehtotnen és Raycroft, aki teljesítményükkel hátul biztosítják a terepet. Elöl Brad Richards és Loui Eriksson szárnyal, vezetve a többieket. PP-ben a középmezőny második felében vannak (16,7%), míg kivédekezésben a mezőny utolsó harmadát koptatják 80,3%-kal. Egyszóval nem a speciális egységek repítik mostanság a texasiak szekerét. Sikerünk bravúr kategória, de a Pacific ellen eddig hibátlanok vagyunk.
