ÚJABB BUKÁS A TÚRA ZÁRÁSAKÉNT
Két szoros és valljuk be szerencsés győzelem után jött a feketeleves. Három meccs nyugaton, három vereség. Hol rosszabb, hol jobb játékkal, de mégis csak buktuk a túrát. Edmontoni derbit nagyobb odafigyeléssel hozhattuk volna, de... Nincs de, jönnek a hazai csörték, azokat már tényleg hozni kell. Még korai megmondani, hogy mi lesz a szezon vége, de az biztos, hogy nem számíthatunk sétagaloppra.
Szombaton egy változás volt a vancouveri estéhez képest, mégpedig D'Agostini visszakerülése Stewart helyén. Mesterünk a legutóbbi bukás után igen kemény edzést vezényelt, még a belüket is kihajtották a fiúk. Price továbbra is élvezi Martin bizalmát, így hát ismét kezdhetett a kapuban. D'Ago rögtön egy felesleges kiállítással tért vissza, amit szépen megoldottunk, sőt Moen majdnem vezetést is tudott szerezni emberhátrányban. Jó volt hallani a Rexallban is a jól ismert GO HABS GO rigmust. A támadómunkánk igen látványos volt, Khabibulint állandó munkára kényszerítettük. A harmad végén aztán az egész munkánk veszendőbe ment, amikor Comrie kiugrásból volt eredményes. A hibátlan PK-t és a 13 lövést nem lehet gólra váltani.
A második elején már kettővel ment a hazai csapat, amikor egy távoli lövésbe Jacques piszkált bele. Ezek a távoli bombák mostanában rendre utat találnak, ez ellen is ki kellene találni már valamit! A harmadikat aztán egy fél csapatra kiterjedő hibasorozatból kaptuk. Kostitsyn rosszul passzolt, Mara pedig eladta, O'Sullivan pedig belőtte. Időt is kellett kérni, nehogy megismétlődjön a három nappal korábbi meccs. Mara bunyót is kezdeményezett (Brule ellen), erre kapott 17 perc kiállítást. A fórból két vasat is lőttek, de megúsztuk a dolgot. Első előnyünk ugyan kimaradt, de elég jól kevergettünk. Aztán jött a megváltó szépítés! Gionta lopott korongot, majd Gomez segítségével hatalmas gólt vágott. A végén pedig még a duplázás is majdnem összejött neki.
Az utolsó felvonásban a remekül mozgó első sor mellé mások is felnőttek. Például Latendresse, aki gólhelyzetet is ki tudott alakítani. Lapierrenek a második gólunkat is majdnem benyomta, de a korongot nem lehetett látni a gólvonal mögött, így nem is adták meg. A bedobás után azért csak összejött a szépítés, Cammalleri éles lövése kipattant, majd Hamrlik a kékről küldte vissza, amibe beleért egy védő, és a kapuban kötött ki. Egyenlíteni már nem tudtunk, pedig Price is lejött a végén. Maradt a 2:3 és az újabb vereségünk. Ennyi és nem több. 2-3-0-val állunk, de egy hét alatt nem lehet hosszú távú jóslatokba bocsátkozni.
Végre mi voltunk támadásban, mi lőttünk többet. Igaz, ez most nem hozott sikert, de a jövőben még jól jöhet. 35 lövés ellenében 19-et kaptunk mi. PP is kezd valami rendszert mutatni, bár még a gól hiányzik. PK is működött, legtöbbször eléggé hatástalan volt az Oilers támadógépezete emberelőnyben. Az első sor vitte a csapatot a hátán, mindkét gólban benne voltak. Gionta szépet vágott (5 lövés), Gomez végre a buliknál is mutatott valamit, Cammy pedig sokat akciózott (5 lövés). Védelemben egyértelműen a Spacek-Hamrlik kettős emelhető ki, egyre jobb lesz a duó Markov távollétében.
Akkor a hibák! Price nem volt élete formájában, bár a védelem nem könnyítette a munkáját. 16 védés nem sok, de az előző játéknaphoz képest még mindig elfogadható. Kostitsyn lassan követheti az öccsét Hamiltonba, 8 perc játék egy második soros játékostól igen kevés. Ahogy egy külhoni forrás említette: minek neki a zuhany?! Eddig elfogadhatatlant nyújt, hiába a vancouveri gól. Hibás edzői döntés is akadt a múlt este. Kérdem én, minek küldjük be Gillt a végén, amikor kapuslehozatallal próbálkozunk?! Az utolsó másodpercben el is szedték tőle a korongot. Weber és Mara sem találta a helyét, támadásban még csak-csak, de védekezésben. Paul bunyója is sikerülhetett volna szerencsésebben.
