EZ KÍNOS VOLT...

Ilyen rosszul talán még a Ducks-vereség után sem éreztem magam, mint most, ezután a meccs után! Már az elején valamilyen rossz érzésem támadt, hogy ezen az estén nem győzhettünk. Ahogy Carbo is mondta, élete legkellemetlenebb mérkőzése volt.

A mérkőzés felvezetéseként a Hall of Fame ünnepséget tartottak, korábbi nagyok felvonultatásával. Hamrlik pénteki vállsérülése miatt pihent, így jött ismét O’Byrne, aki Gorgessel nyomta, míg Bouillon összeállhatott Briseboisszal.

Nem indult valami jól a meccs, Kostopoulos egy szerencsétlen hit után 2+5 perces büntetést kapott. Szegény Van Rynt kórházba is kellett szállítani, innen is jobbulást neki! Az előnyt ki is tudták használni, Grabovski hozta kihagyhatatlan helyzetbe Hagmant. A harmad végén megint rosszul járhattunk volna, de szerencsére a Toronto elcserélte magát, túl sokan voltak a jégen.

A másodikat ott folytattuk, ahol az elsőt befejeztük, most Grabo önmaga volt eredményes. Innentől viszont egy ideig a mi perceink jöttek. A bírók sorba szórták ki a hazaiakat Price akadályozásáért, három alkalomból kettőt ki is használtunk (lehet, hogy NHL rekord???)! Először Lang vágta be Tanguay kipattanóját, majd  Plekanec egyenlített Sergei Kostitsyn passzából. Majd emberelőnyben ismét vezetést szerzett a Leafs, amit szinte azonnal kiegyenlített Koivu egy szép felsősarkos lövéssel (bár előtte volt egy támadó szabálytalanság, de a bíráskodásról később még lesz szó). „Érdekes” góllal jutott ismét előnyhöz (és győztes találathoz) a Toronto. Úgy nyomták be a kapunkba a pakkot, hogy például Komisarek már a kapuban feküdt…

Az utolsó harmad már az agónia volt, nekünk semmi nem sikerült, míg a túloldalon szinte minden. Újabb két gólt bekapva kissé megalázó vereséget szenvedtünk. Higgins magas botos gólját sem adták meg, de nem ezen múlott. Gyakorlatilag csak az utolsó 10 percben játszottunk úgy, ahogy végig kellett volna. Grabovskinak nagyon bejött a játék, kissé rá is tett, kivívva egykori csapattársai nemtetszését. Price a kapu előtt lökdöste, Sergei K. a végén akadt össze honfitársával, még Saku is „ellátta” néhány tanáccsal, hogy is kéne ilyenkor viselkedni.

1. Az emberelőny-kihasználás tűrhető volt. Tavaly ez volt a siker kulcsa és idén is sem megy olyan rosszul. Most is sikerült két gólt berámolnunk, viszont ez is kevés volt. Az elején azért még akadozott a dolog, nehezen tudtunk felállni. A Toronto nem a legnagyobb ász PK-ban, de azért nem rossz ez a kihasználási arány.

1. Bíráskodás. Nem szoktam a bírókat kritizálni és a jövőben sem teszem, de ezen az estén „elemükben” voltak. Kezdték egy (szerintem) kissé súlyos 5 percces kiállítással, majd mintha ezt kompenzálni akarnák, a második harmadban minket segítettek. Közben nyilvánvaló szabálytalanságokat nem fújtak be mindkét oldalon. Megadtak egy megkérdőjelezhető gólt, viszont nem adtak meg egy másikat. Fraserék nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a meccset nem kedveltem meg…

2. PK erősen hullámzó formája. Egyszer minden kivédekezünk, máskor meg szétesünk hátul. Tavaly sem voltunk ászok ebben a műfajban, de idén eddig ennél is rosszabbak vagyunk. A Leafs is betalált háromszor, ebből kettő teljesen kijátszott szitu volt.

3. Kapusteljesítmények. Tegnapelőtt Halak, tegnap Price. Két kiváló, tehetséges és fiatal kapusunk van, de ezen a héten ők sem remekeltek. Careynek volt néhány nagy védése, de hibája is, amit a hazaiak ki is használtak. A jövő héten három fontos meccsünk lesz, remélem ők is, a csapat egészével együtt visszatalálnak a régi útra!

1. ALEX TANGUAY (30 Pont)

2. SAKU KOIVU (20 Pont)

3. ANDREI MARKOV (10 Pont)